• Sh2-132 Cefeusz világítói felhői
    Sh2-132 Cefeusz világító felhői

    Az univerzum csodáinak megörökítésére egy kiváló eszköz az úgynevezett keskenysávos technika, mely lehetővé teszi, hogy a fényszennyezést kizárva, csak bizonyos, nagyon szűk hullámhossz tartományba eső fényt engedjünk a fényképezőgép szenzorára. A fényszennyezés kizárásán túl ennek a technikának számos egyéb előnye is van, melyet már a Hubble Space Telescope esetén is kihasználtak. Ezen előnyök egyike az, hogy a hagyományos RGB képekkel szemben nagyon erős kontraszt és részletesség érhető el. Emiatt ez a módszer egyre népszerűbb az amatőr asztrofotográfusok körében is, és én magam is ezt használtam ki az SH2-132 fotóm készítésénél. A terület gazdag ionizált (ultraibolya sugárzás hatására fénylésre késztetett) gázokban, melyek közül a hidrogén, oxigén és kén gerjesztett fényét rögzítettem 56 órán keresztül.

    A megjelenített színek nem a valódi hullámhosszoknak megfelelőek (OIII türkiz, HII: vörös, SII: nagyon nagyon vörös), hanem úgynevezett hamis színes paletta, ahol az alap színcsatornákba (RGB) a három különböző hullámhossz tartomány egy-egy monochrome képe kerül. Ennek a megjelenítésnek a nagy előnye, hogy a magas kontraszt és felbontás mellett színi dinamikával is segíti a fotó képi értelmezését.

    Távcső: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mechanika: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Vezetés: Ekos Internal
    Camera: Moravian G3 16200 Mark II
    Expo: Ha: 17 óra, OIII: 19,5 óra, SII: 19,5 óra
    Dátum: 2021 szeptember – december
    Helszín: Törökkoppány, Halásztelek

  • Selyemgubó-köd IC5146
    Selyemgubó-köd IC5146
    Selyemgubó-köd IC5146

    A Selyemgubó-köd (IC 5146) a Lacerta és a Cygnus csillagképek határán található közepesen fényes nyílt halmaz mely egy reflexiós és emissziós ködből álló fészekben ül. A képződmény fiatal, ennek is köszönhető, hogy viszonylag kompakt, kis területként látszik, kiterjedése mindössze 15 fényév, kora pár száz ezer év. Szélesebb környezetében sötét porködök találhatóak, háttérben nagyon halvány H alfa derengés érzékelhető erre alkalmas fényképezőgéppel és szűrővel.

    A Selyemgubó-köd viszonylag gyakran fotózott objektum, azonban mostanában ritkán szerepel a fotózott célpontok között. Ennek talán az egyik oka az, hogy a fényes, izgalmasabb részletekkel kecsegtető “gubó” viszonylag kicsi az elterjedtebb távcsövek látómezejében, a halvány porködök kidolgozásához pedig extrém sok időt kell fordítani a nyersek begyűjtésére. Noha nem tudtam, hogy idén ősszel rendkívüli mennyiségű derült időt kapunk, nekiláttam. Aztán kb 40 óra után kiderült, hogy nem az lesz a gond, hogy tudok-e eleget fotózni a területre (akár még decemberben is tudnék pár órát), hanem az, hogy ennyi idő után nem érdemes. Ugyanis annyira sűrű a csillagmező, hogy a megmutatni kívánt részleteket teljesen eltakarják, egymást érik a közepesen fényes csillagok, halójuk pedig teljesen kontraszttalanná teszik a képet. Volt egy elképzelésem, hogy milyen látványt szeretnék elérni, ugyanis egészen sokféle formájú és színű por réteg dereng a csillagok között, de ezt nem tudtam olyan látványosan feldolgozni, ahogy terveztem. Minden esetre talán sikerült mélyebbre menni, kicsit máshogy megmutatni ezt a területet, mint korábban.

    Távcső: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mechanika: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Vezetés: Ekos Internal
    Camera: Moravian G3 16200 Mark II
    Expo: L: 14,5 óra, RGB: 14,5 óra, Ha: 9,5 óra
    Dátum: 2021 augusztus – szeptember
    Helszín: Törökkoppány, Halásztelek

  • Androméda közelítés
    Az Androméda-galaxis, más néven Messier 31 (M31) a Tejút-galaxist is magában foglaló Lokális csoport legnagyobb tagja. Messziről nézve a két csillagváros évmilliárdos keringőjét látnánk, hisz e két kozmikus test egymással gravitációs kapcsolatban áll, sőt a Triangulum-galaxis (33) is részt vesz ebben a játékban, pár milliárd év múlva a három spirál galaxis és megannyi kísérő galaxis egy hatalmas óriássá olvad össze. De ez még odébb van, valószínűleg ezt a közelséget a Földről ember már nem is fogja látni. Azonban most is kivételezett helyzetben vagyunk, hisz az északi féltekéről kiváló rálátásunk nyílik az Androméda-ködként is ismert látványos mélyég objektumra. Nem csoda hát, hogy minden amatőr csillagász és asztrofotós pályafutásának korai szakaszában is hamar távcsővégre kapja. Izgalmas részletek és jellegzetes formák mutatkoznak meg már egész kis nagyítás mellett is, tapasztalt égnézők jobb körülmények között akár szabad szemmel is megpillanthatják a legfényesebb, ködösségként megjelenő részét. Én is  fotóztam már ezt a hatalmas – 5 teliholdnyi látszólagos méretű – galaxist. Akkor az volt a cél és a kihívás, hogy teljes kiterjedésében tudjam bemutatni galaktikus szomszédunkat teljes pompájában. De itt nem érnek véget a kihívások, most ugyanis a szomszéd ablakán próbáltam belesni, hogy mi is történik a hatalmas tömeg középpontja körül. A teljes látómezőt kitöltő magvidék a galaxis egészen kis része, a központi dudor és az azt körülvevő por, gáz és csillagok milliárdos tömege, ahogy örvénylenek a központi szupermasszív fekete lyuk körül. Ez utóbbi természetesen nem látszik a képen. Távcső: 200/800 SkyWatcher Newton Mechanika: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded Vezetés: Ekos Internal Camera: ZWO ASI183 MM Pro + Canon EOS 600D Expo: L: 3,5 óra, RGB: 6 óra, Ha: 5 óra Dátum: 2020 október – 2021 január Helszín: Törökkoppány, Halásztelek
  • Rozetta
    A rozetta köd az egyik olyan objektum, amelynek nevét nem kell magyarázni. Még a színe is hasonló a rózsa színéhez, mert – ahogy a legtöbb ilyen típusú objektum is – főleg hidrogénből áll. Egyéb elemek is jelen vannak, melyek különböző hullámhosszakon bocsátanak ki fényt, így színük hozzáadódik a hidrogén vöröséhez. Célom az volt, hogy magas színdinamikát mutassak a kék oxigén és a vörös hidrogén emissziójában, ezért keskenysávú szűrőket alkalmaztam a fotó elkészítéséhez. Scope: 200/800 SkyWatcher Newton Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded Guiding: Moravian OAG + ZWO ASI120 mini / EKOS internal guider Camera: Moravian Instrument G3 Mark II 16200 Exposure:58 x 600 sec H-aplha + 46 x 600 sec OIII Date: 2021.01.11-2021.02.14 Location: Törökkoppány, Halásztelek
  • Fátyol-ködkomplexum
    Idén nyáron elköteleztem magam amellett, hogy a nyári égbolt egyik legkedveltebb objektumát, a Fátyol köd nevű szupernóva maradványt a lehető leglátványosabban örökítsem meg. Ennek kulcsa pedig az volt, hogy a viszonylag nagy kiterjedésű objektumot nagy felbontású panelek mozaikjából rakom össze. A képen látható eredmény 6 képkockából került kivágásra. A feldolgozás során az volt a célom, hogy – kihasználva a megnövekedett látómezőt és pixelfelbontást – olyan mélységében mutassam meg a területet, ahogy eddig még nem láttuk. Tehát nem arra törekedtem, hogy az egyes panelekbe mélyen benagyítva lehessen barangolni a részeltek között, nem 6 egymás melletti fotót szerettem volna készíteni, hanem egy olyat, mely a hasonló méretű látómezőt adó kis felbontású rendszerekhez képest nagyságrendekkel dinamikusabb, mélyebb látványt nyújt. Az egyes panelek 18 darab 20 perces 6 nanométeres H alpha és ugyan ennyi OIII szűrővel készült nyersekből készültek, melyekből a feldolgozás során bicolor képeket készítettem, azaz panelenként 12 órányi nyersanyagot, azaz 72 óra expót dolgoztam fel. Érdemes megemlíteni egy ehhez hasonló fotó készítésének kihívásait is. Nettó 72 órányi nyers fotó került összedolgozásra. Ebből sejthető, hogy ennél valamivel több nyers készült, 80+ órányi. Elég kockázatos volt úgy belevágni a munkába, hogy nem tudhattam, lesz-e ennyi derült éjszakám úgy, hogy a kép elkészítésére csak 3-4 hónap áll rendelkezésre egy évben. Mivel mozaikot készítettem, fontos volt, hogy minden egyes panel minden egyes részexpozíciója halál pontosan legyen komponálva. Mind a kamera forgásszöge, mind a látómező pozicionálása 15 ívmásodperc nagyságrendnyi pontosságot igényelt. Ezt a precizitást nagyban elősegítette az INDI/EKOS szoftverrendszer platesolver funkciója. Enélkül nagyon nehéz lett volna helyes pozíciót elérni. Aki már dolgozott fel mozaikot, az tudja, hogy nincs két egyforma nyers kép, nincs két egyforma gradiens, nincs két egyforma égállapot. Azonban mozaikot összerakni esztétikusan úgy, hogy az egyes panelek háttere, fényessége, azokon a fényszennyezés, esetleg a flat hiba eltér, szinte lehetetlen. Mivel ahogy fent is írtam, 72 órányi nyersanyagara volt szükségem, muszáj volt gyakran a Hold fénye mellett, otthonról, fényszennyezett ég alól fotózni. Ezt nagyban segítette a 6 nanométeres keskenysávú szűrő, de azért csodák nincsenek. A H alpha réteg még csak csak sikerült egységesre, de az OIII szűrős valójában határán volt a használhatatlannak, nagyon nagy fényszennyezésből fakadó gradiens került a képekre. Fontos tapasztalat, hogy ha igazán pontos, mély fotót szeretne készíteni az ember, akkor keskenysávval is érdemes megvárni az újholdat és kitelepülni kevésbé fényszennyezett ég alá, mint Budapest agglomerációja. Azonban, ha ezt a kompromisszumot nem vállalom be, akkor valószínűleg nem készült volna el ez a fotó. A csillagkicsinyítés fontos szerepet kapott a kép feldolgozásában. Már eleve a koncepcióm is arra épült, hogy a csillagoktól végre meg legyen szabadítva ez a gyönyörű égi jelenség. Azt szokhattuk meg ugyanis a Fátyol ködöt ábrázoló fotóknál, hogy minél nagyobb részletét látjuk, annál több és annál jobban felfúvódott csillagok takarják el a lényeget. A csillagok ellen pedig két igazán hatásos módszer van: Nagy apertúra és keskeny áteresztét. Mivel ehhez a látómezőhöz általában max 10 cm.s távcsövek használhatók, az én 20 cm-esem máris biztosítja, hogy nagyobb átmérővel pontszerűbbek legyenek a csillagok. A keskenysávú szűrők pedig köztudottan csökkentik a csillagok látszó méretét. Mivel még a pixelfelbontás is megnő a mozaik miatt, így minden adott volt ahhoz, hogy a szokottnál jóval halványabban és kisebben tudjam tartani a zavaróan sűrű csillagmezőt. Ez pedig azért volt célom, hogy végre teljes pompájában láthassuk ezt a csodálatos égi jelenséget. Scope: 200/800 SkyWatcher Newton Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded Guiding: PHD2 + ZWO ASI120 mini Camera: Moravian Instrument G3 Mark II 16200 Exposure: 6 X 18*20 min Ha + 18*20 min OIII Date: 2020.06.28-2020.09.21 Location: Halásztelek
  • Írisz-köd – NGC7023
    Az NGC7023, azaz az Írisz köd a Cepheus csillagkép egyik emblematikus és gyakran fotózott objektuma. Hálásnak látszó, ám borzasztóan nehéz és halvány fotótéma. A fényes reflexiós régió egész gyorsan szép részletekkel bűvöl el, ám hamar rájön az ember, hogy a sötét részeknél is megannyi érdekes fodor és pödör bújik meg. A kihívás éppen ebben rejlik. A sötét részek borzasztóan halványak, rengeteg órát kell fotózni, hogy érdemben megjeleníthetőek legyenek, míg fényes közepe egészen hamar beég. A nagy dinamika tartományt nehéz átfogni, de odafigyelve megjeleníthető egy képben a két eltérő fényességű terület. Scope: 200/800 SkyWatcher Newton Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded Guiding: Lacerta MGen autoguider Camera: Canon EOS 600D Exposure: 360*300sec ISO800 Date: 2019.06.26 – 2019.08.01 Location: Belecska, Dugi Otok, Telescica Nemzeti Park (HR)
  • Carina köd
    A Carina köd talán az egyikleghíresebb mélyégobjektum a déli féltekén. Természetesen az én észlelési listámon is az első helyen szerepelt 2018-ban, mikor Namíbiában jártam. Mivel a terület csillagokkal sűrűn takart, és mert nagyrészt emissziós ködökből áll, UHC szűrő használata mellett döntettem. Ez csak a legtipikusabb emissziós sugárzásokat engedi át (Hidrogén alfa és béta, OIII) és a csillagok látszó méretét is csökkenti, ez által jobban láthatóvá téve a fotótémát. Távcső: 200/800 SkyWatcher Newton Mechanika: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded Vezetés: Lacerta MGen autoguider Kamera: Canon EOS 600D Expó: 14*300sec ISO800 + 37*300sec UHC ISO1600 Dátum: 2018.05.08 – 2018.05.09 Helyszín: Isabis farm, Namíbia
  • EDRO III avagy az idő vasfoga

    Nagyon szeretem a mediterrán éghajlatú tengerparti vidékeket, valójában nekem valahova a Földközi-tenger partjára kellett volna születnem. Nem véletlen, hogy tavaly áprilisban a nászutunk is erre vezetett. Cipruson töltöttünk el 9 napot, és ha már befért a csomagba egy fotó állvány, akkor egyik este kerestem is fotó témát. Ez úttal mély-ég fotózásra persze nem volt lehetőség, de legalább kipróbálhattam magam egy kicsit más területen is. A képen az EDRO III hajó roncsa látható, mely nagyjából 10 éve lehet szemtanúja miden éjjel, ahogy a csillagok megteszik útjukat fölötte és elmerülnek a látóhatár tengerében. Néhány évtized alatt a hajó testét teljesen felemészti a természet ereje, míg a Tejút csillagai tovább róják útjukat az égen. Ez a jelenet hűen ábrázolja emberi jelenlétünket és jelentéktelenségünket az Univerzumban.

    Optika: Canon EF 24-105 F/4 L USM

    Kamera: CANON EOS 600D (átlakított)

    Állvány: Manfrotto 290

    Expo: 229*15 mnp ISO3200 F/4

    Helyszín: Ciprus – Paphos

    Időpont: 2019.04.27

  • Messier 101

    Az M101 galaxis közkedvelt célpontja minden asztrofotósnak a kezdőtől a legtapasztaltabbakig. Viszonylag fényes, ezért gyorsan sikerélményhez juttat, de kicsit több törődéssel egész halvány részeit is elő lehet bújtatni a háttérből. Sok lehetőséget biztosít részletes, porsávoktól szabdalt magvidéke is, valamint fényes és viszonylag kiterjedt HII régiói is. Talán ennek is köszönhető, hogy ezer arcát ismerjük, ahányan vagyunk, annyi féle képpen dolgoztuk fel M101 fotónkat. Nálam is több verzió készült, de hosszas filozófiai értekezést és Pixinsight kalibrációt követően abban maradtam magammal (és Patrikkal), hogy a realitások talaján két lábbal állva egy kissé visszafogottabb, kevésbé populáris irányban dolgozom fel a képet. Persze amikor az embernek viszonylag jó nyersanyag áll a rendelkezésére, akkor nehezen állja meg, hogy ne facsarja ki a maximumot a pixelekből, de most csak azért is egy “csendesebb” változatot véglegesítek.

    Távcső: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mechanika: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Vezetés: PHD2 + ASI120 mini
    Kamera: ZWO ASI183 MM Pro + Canon EOS 600D
    Expo: L: 10 óra, RGB: 11,5 óra, Ha: 7,5 óra
    Készítés ideje: 2020.március-április
    Készítés helye: Belecska, Bokor, Halásztelek

  • Messier 81


    A képen a Messier 81 spirál galaxis látható. Akik ismerik ezt a galaxist, tapasztalhatták, hogy viszonylag halvány, kontraszttalan felszínű objektum, ezért nagy kihívást jelentett, hogy olyan részletesen fotózzam le, ahogy eddig még nem sikerült. Ennek érdekében egy nagyon érzékeny, nagy pixelfelbontású monokróm  kamerával készítettem luminancia réteget, valamint felhasználtam egy régebbi, DSLR géppel készült felvételemet, mely kizárólag a fotó színét adja. Továbbá pár órányi Hidrogén alfa szűrős felvételt is készítettem, mellyel a galaxis karjaiban található csillagkeletkezési régiókat igyekeztem jobban láthatóvá tenni. A háromféle expozíció felhasználásával sikerült egy igen részletes képet készítenem a galaxisról, valamint markánsan megjelennek az extrém halvány, úgy nevezett nagy magasságú galaktikus cirrusok is, melyek a Tejút rendszer legtávolabbi gáz és por foszlányai. A mélyen kiexponált színrétegnek köszönhetően a képen látható több-száz millió fényév távolságra lévő galaxis halmazok is kellően színesen jelennek meg.

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: PHD2
    Camera: ZWO ASI183 MM Pro + Canon EOS 600D
    Expo: L: 12,7 óra, RGB: 20 óra, Ha: 5 óra
    Date: 2020.január-február
    Location: Belecska, Halásztelek

  • LDN 1251 – Halacska köd

    Már egy jó ideje érdekeltek a Cefeusz sötét ködjei, és az LDN 1251 igazán nem okozott csalódást. Igazi hamisítatlan sötét köd, a sötét szó valódi értelmében. Íme a 15 fényév hosszú mélytengeri mélyég halacska, az LDN 1251, mely kb 1000 fényévre van tőlünk, molekuláris felhő, és melyben csillagok születnek. A látómező által feltárt területen 12 Herbig-Haro objektum található, ezek közül a képen több is beazonosítható.

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen autoguider
    Camera: Canon EOS 600D
    Exposure: 423*300sec ISO800
    Date: 2018.08.09 – 2018.09.14
    Location: Mezófalva, Soltszentimre, Vir (HR), Bruska (HR)

  • IC4603 – Rho Ophiuchi

    Az IC 4603-as jelzésű reflexiós köd a Rho Ophiuchi ködkomplexum része. Ez az a ködösség, mely valószínűleg a legtöbbet fotózott objektumok egyike. Nem is csoda ez, hisz lélegzetelállítóan részletgazdag és színpompás vidék gömbhalmazokkal, vörös óriáscsillagokkal és száz színben világító ködösségekkel. Azonban ez a fotó nem a szokásos, oly sokat fotózott arcát szeretné bemutatni ennek a harsány vidéknek, hanem azokat a sejtelmes, halványan derengő porörvényeket, melyeknek rétegein bágyadtan szűrődik át a mögöttük rejtőző csillagok fénye, és melyek mögé talán soha nem fogunk igazán látni. 

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen autoguider
    Camera: Canon EOS 600D
    Expo: 92*5 min ISO800
    Date: 2018.05.22
    Location: Namíbia – Isabis

  • Messier 16 – Sas köd

    A Sas köd vagy más néven Messier 16 a Kígyó csillagképben látható. Emissziós köd a javából, talán az egyik leghíresebb, ugyanis amellett, hogy közkedvelt fotótéma, itt találhatóak a Teremtés oszlopai is, melyekről Jeff Hester és Paul Scowen a Huble űrtávcső segítségével készített korszakalkotó, lenyűgöző fotót. Ezek a fotók tették egyaránt népszerűvé a Hubble űrtávcsövet és magát a Teremtés oszlopait is a Sas köddel együtt.
    A Spitzer Űrteleszkóp mérései alapján korábban azt feltételezték, hogy a Teremtés oszlopait egy a ködösségben található csillag szuper nova robbanása már már elfújta (a nagy távolságok miatt ennek nyoma még nem látható), de a Hubble 2014-ben végzett újabb felmérései alapján ezt az elméletet elvetették és további minimum 100 ezer évet jósolnak eme gyönyörű természeti jelenségeknek.
    A Teremtés oszlopai az én fotómon is felfedezhetőek a kép középső régiójában a ködösség legfényesebb részén.

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen autoguider
    Camera: Canon EOS 600D
    Expo: 27*5 min ISO800 RGB + 75*5 min ISO1600 UHC
    Date: 2018.05.15
    Location: Namíbia – Isabis

  • NGC7822 -Ördögfej

    Az NGC7822 a Cepheus csillagképben látható csillagkeletkezési terület. Az emissziós köd részét Sharpless 171, a benne található nyílt halmazt Berkeley 59 katalógus számon jelölik, de a Cederblad 214 jelzés is erre a területre utal. A köd érdekessége, hogy itt található az 1 kpc környezeten belüli legforróbb ismert csillag, melynek hőmérséklete 45 ezer kelvin és fényessége 100 ezerszerese a Napénak. Ennek a csillagnak az erodáló hatása alakította ki a szóban forgó ködösség alakját. A képen látható oszlop szerű képződmények is ennek a csillagnak az irányába mutatnak.

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen autoguider
    Camera: Canon EOS 600D
    Exposure: 183*300sec ISO800
    Date: 2019.07.27 – 2019.09.03
    Location: Belecska

  • NGC 6726 – Hangyász köd
    NGC 6726 – Hangyász köd

    A Hangyász ködöt akár nevezhetném mumus ködnek is, és nem csak a kinézete miatt. A namíbiai expedíció utolsó témájaként fotóztam, ami azt jelentette, hogy ha bármi technikai malőr miatt nem tudok eleget fotózni rá, akkor buktam az egészet. Na hát ez majdnem be is következett. Az első sorozat éjjelén az utolsó fókuszellenőrzés után nyugodtan feküdtem le még 1,5-2 órára aludni a pirkadat előtt, majd mikor 6 óra előtt valamivel kimentem leállítani a rendszert, akkor láttam, hogy noha az Mgen elkészítette a tervezett 5 perces expókat, ebből a gépem csak az első elindítását érzékelte. így az 5 perces képek helyett készült egy több mint 5300 másodperces kép, benne vagy 17 bolygatás nyomával. Így a tervezett nagyjából 100*5 perc helyett csak 70 készült összesen. Ráadásul itthon a feldolgozással is megküzdöttem, nagyon nagy a dilemma az ilyen témáknál, hogy a sötét köd részleteire vagy a fényes reflexiós részek kontrasztos megjelenítésére törekedjen inkább az ember. Amikor ezt nem tudja eldönteni, abból nagyon csúnya dolgok jönnek ki 🙂 Itt most a sokadik kísérletre a sötét részek mellett döntöttem.

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen autoguider
    Camera: Canon EOS 600D
    Exposure: 70*300sec ISO800
    Date: 2018.05.21
    Location: Namibia – Isabis farm

  • NGC 5139 – Omega Centauri

    Az Omega Centauri is egy kötelező déli eges téma, hatalmas, borzasztó fényes gömbhalmaz. Sok helyen a Tejút legnagyobb gömbhalmazaként említik, bár több jel is arra utal, hogy az NGC 5139 valójában egy bekebelezett törpe galaxis maradványa. Erre utal az is, hogy valójában nem is gömb formájú, kicsit tojás alakja van, valamint felfedeztek egy közepes méretű fekete lyukat is a központjában. Sajnos az utolsó témák egyike, ami a tavalyi túrából maradt, de ha minden igaz, hamarosan jön az utánpótlás.

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen autoguider
    Camera: Canon EOS 600D
    Exposure: 19*300sec + 16*60 sec ISO800
    Date: 2018.05.16
    Location: Namibia – Isabis farm

  • M45 – Plejádok
    A képet 2018 októberében egy enyhe és gyönyörű derült éjjelen készítettem a Mátra hegyei között Ágasváron. Régóta vágyott célpont volt, melyet most sikerült megörökíteni.A Fiastyúk egy hozzánk igen közel elhelyezkedő nyílt halmaz, mely már szabad szemmel is könnyedén csillagokra bomlik. Az őszi, téli égbolt látványos és sokak által ismert objektuma, ám az nem feltétlenül köztudott, hogy a képen látható kékes ködösség nem a csillagok szülő gázfelhőjének maradványa, hanem a halmaztól független anyag, melyet a csillagok világítanak meg. Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen autoguider
    Camera: Canon EOS 600D
    Exposure: 57*300sec ISO800
    Date: 2018.10.14
    Location: Ágasvár
  • M8 – Lagúna köd

    A Messier 8 vagy más néven Lagúna köd az egyik emblematikus tagja Charles Messier híres katalógusának. A Nyilas csillagképben található, látszólag a Tejút középpontjának irányába. Az M8 valójában egy csillagkeletkezési régió, melyet gáz és por vessz körül. A fiatal forró csillagokból áramló erős csillagszél fújt hatalmas üreget ebbe a csillagközi anyagfelhőbe. Ez maga a Lagúna köd. Vörös színe a gerjesztett hidrogén emissziós fényéből fakad, míg más egyéb anyagok visszaverik illetve elnyelik a fiatal forró csillagainak fényét.

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen autoguider
    Camera: Canon EOS 600D
    Exposure: 57*300min + 20*10sev
    Date: 2018.05.10-05.11
    Location: Isabis-Namibia

  • Messier 7

    Számomra az egyik legjobban várt fotótéma az M7 volt Namíbiában. A kép érdekessége nem is első sorban maga a halmaz, hanem a háttérben látható sűrű csillagmező és a sárkány alakú sötét porköd.

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen autoguider
    Camera: Canon EOS 600D
    Exposure: 50 x 5 min ISO800
    Date: 2018.05.12
    Location: Farm Isabis Namibia

  • Centaurus A – a Rádió Galaxis
    Centaurus A – a Rádió Galaxis

    A Centaurus A galaxis a déli égbolt (Kentaur csillagkép) egyik emblematikus objektuma. Rádió galaxisnak is hívják, mivel igen erős rádióforrás. Ennek oka, hogy jelenleg is zajlik egy kísérő galaxisával való összeolvadása. Ennek nyoma fedezhető fel az egyébként első látásra nem feltétlenül galaxis emlékeztető formában. A beolvadó galaxis anyaga sötét sávként szeli át a látómezőt, ahogy az elliptikussá formálódó óriásgalaxis központi fekete lyuka szippantja magába. Az ütközés másik árulkodó jele a galaxis pólusain kiáramló anyag halvány sávja, mely a képen a sarkok irányába mutat.

    Scope: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mount: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Guiding: Lacerta MGen Autoguider
    Camera: Canon EOS 600D (átalakított) Pro + Canon EOS 600D
    Expo: 106*5 perc
    Date: 2018.05-15-16
    Location: Namíbia Isabis Farm

  • Fátyol köd – NGC6992

    Az NGC 6992 Fátyol ködkomplexum egy szupernóva robbanás maradványa. A szupernóva robbanás az óriási csillagok életének kataklizmikus vége. Amikor a csillag magjában leáll a fúzió, felborul a kényes egyensúly a kifelé ható, fúzióból származó erő és a gravitáció között. Ekkor a csillag külső rétegeiben lévő anyag belezuhan a csillag magjába, majd onnan “visszapattan” az űrbe. A bezuhanás során azonban új, nehezebb elemek is létre tudnak jönni. Tehát ez nem csupán egy csillag halála, hanem új élet születése is, hisz a robbanás új csillagok keletkezését indítja be, valamint elszórja a leendő bolygók és az azokon fejlődő komplex életformákhoz szükséges nehéz elemeket a világűrben.

    A képen a Fátyol köd egy része látható csak, hisz az egész szövevényes cafatokra szakadt csillag maradványa 3 fok szélesen terül el (110 fényév átmérő) tőlünk 2100 fényév távolságra.

    Scope: 200/800 SkyWatcher NewtonMount: SkyWatcher NEQ6 pro upgradedGuiding: Lacerta MGen autoguiderCamera: Canon EOS 600DExposure: 121*10 min on ISO 800 UHC filtered + 41*5 min RGBDate: from 2017.07.19-2017.08.23Location: Zselic, Mezőfalva, Medvida (Cr)
  • Herkules galaxis halmaz

    Időről időre elhangzik az a kérdés, hogy milyen messzire lát el a távcső. Ismerős ugye? 🙂 Nem a távolság a lényeg, hanem a fénymennyiség. A határ így a megfigyelhető univerzum pereme A Herkules galaxis halmaz (Abell 2151) 650 millió fényévre van tőlünk. Egymással gravitációsan kötött galaxisok csoportja, mely több száz, akár több ezer galaxist is tartalmazhat. Mellesleg a megfigyelhető univerzum egyik legnagyobb léptékű struktúrájáról van szó. Ezen a képen minden, ami nem pontszerű, egy galaxis.

    Távcső: 200/800 Skywatcher Quattro asztrográf (átalakított)Kamera:Canon EOS 600D (átalakított)Mechanika: Skywatcher EQ6 goto synscan (átalakított)Vezetés: Lacerta MGen autoguiderExpó: 182*5 sec ISO800Készítés helye, ideje: Mezőfalva, Ágasvár 2017
  • NGC6914 a nyári tejút rejtélyes vörös fénye

    Amikor egy-egy mély-ég témájú asztrofotót publikálunk, bizonyára sokakban felmerül, hogy pontosan mit is látnak a képen. Hold, Jupiter, Szaturnusz fotók esetén sokat nem kell magyarázni az adott képről (persze róluk is számtalan érdekességet lehet mesélni, de a látvány általában magáért beszél, és ez természetesen mit sem von le ezen fotók érdemeiből), de az ehhez hasonló, ritkán fotózott objektumok általában kevés nyilvánvaló dolgot árulnak el magukról a fotózással nem foglalkozók számára. Továbbá a készítés körülményeinek és asztrofizikai hátterének tisztázatlansága is sokakban azt az érzetet kelti, hogy a képek önkényesen, vagy vélt esztétikai szempontok szerint vannak “kiszínezve”, “giccsesítve”. Noha ez némely esetekben szándékosan vagy véletlenül megtörténik, és természetesen a szubjektivitás sem zárható ki teljes mértékben, azért az elsődleges szándék legtöbbünknél sosem ez (egyébként a fent említett esetekre külföldi fotósoknál lehet nagyon sok példát látni).
    Arra gondoltam tehát, hogy a legutóbb elkészült fotóm kapcsán kicsit kifejtem, hogy pontosan mit is látunk, és miért látjuk úgy a képen, ahogy.
    Az első és legfontosabb, szinte fundamentális dolog, hogy a képek feldolgozásánál az asztrofizikai hűségre kell törekedni. Ami nincs a képen, azt nem tesszük oda, ami ott van (az űrben), azt nem szedjük le. És nem csináljuk olyanra, amilyen nem lehet. Minden esztétikai kérdés – szaturáltság, kontraszt, kompozíció – csak ez után következhet.
    Képem az NGC6914 -es emissziós köd komplexumot és annak környezetét ábrázolja. Ez a terület a Tejút sávjában, a Hattyú csillagképben található. Általában a Tejút karjaiban, ahol egyébként is sűrűsödik galaxisunk anyaga, nagy számú csillag és az őket körülvevő gázok és por található. Az ehhez hasonló, jellemzően nyári tejútban (de a téliben is) fotózott területek gyakran vörösben pompáznak, ahogy ez a képen is látszik. Ez nem a fotósok konvenciója miatt van, hanem azért, mert a környező forró csillagokból jövő ultraibolya sugárzás gerjesztett állapotba hozza a fent említett gázok atomjait. Ilyenkor az atommag körül „keringő” elektron egy magasabb energiájú héjra lép. Amikor ez a gerjesztett állapot megszűnik, az elektron visszalép stabil pályájára, és a korábban közölt energia fény formájában kisugárzik. Ennek a fénynek anyagonként jól meghatározható és állandó, az anyagra egyértelműen jellemző hullámhossza van. Hidrogén esetén az első gerjesztett állapot sugárzása 656,281 nanométer. Ez pedig vörös szín, és ezt hívják Hidrogén alfa sugárzásnak. És miért vörös szinte minden ilyen kép? Mert a hidrogén a világegyetemünk leggyakoribb anyaga, legelemibb építőeleme, a csillagok is ezekből a hidrogénfelhőkből születtek, születnek most is, ezért elég nagy valószínűséggel fogunk találni a Tejút karjaiban ilyen hidrogénben gazdag területek. De nem csak a hidrogén tud gerjesztett állapotban fényt sugározni, hanem például az oxigén vagy a kén is, de a konyhai fénycsövekben is hasonló elven jön létre látható fény. Továbbá a hidrogénnek sem csak egy gerjesztett állapota van, hanem több is, melyek már nem vörösek. Az ilyen világító ködöket hívjuk egyébként emissziós ködöknek. Az, hogy egy emissziós ködben milyen gáz összetétel van, erősen befolyásolja annak színét. Hosszas utánjárást és pontos utómunkát igényel az, hogy ezeket a lehető leghűségesebben adjuk vissza. Ezt tovább nehezíti az is, hogy a színeket a légköri viszonyok, horizont feletti magasság és a fényszennyezés is erősen torzítja, így egy bizonyos pont után már tulajdonképpen a fotós szubjektivitása is belép a képbe. Hogy miért nem látjuk ezeket a színeket szabad szemmel is? Egyrészt azért, mert a szemünk számára nem bocsájt ki elég fényt egy ilyen terület ahhoz, hogy színesben lássuk, ráadásul a legtöbb ilyen hullámhosszra a szemünk már majdnem teljesen vak. Például a Hidrogén alfa az általunk érzékelhető tartomány legszélére esik. Sok esetben írjuk oda a technikai adatokhoz, hogy a kép átalakított DSLR géppel készült. Az átalakítás is éppen ezért szükséges, mert a gyári állapotú gép ugyan annyira érzékeny csak erre a tartományra, mint a szemünk. Az átalakítás során egy olyan infravörös szűrő kerül a gépbe, mely ezt a tartományt még 90% körüli hatékonysággal ereszti át. Továbbá azért van szükség hosszú, akár több perces expókra, hogy elegendő fényt gyűjtsünk a szenzorra ahhoz, hogy elegendő információt tudjunk abból kinyerni.
    Most nézzük a csillagokat. Még a saját apám, aki 40 éve fotográfus és elismert amatőr fotóművész, fintorogva nézte az egyik hasonló fotómat, és feltette azt a kérdést, hogy miért kell így kiszínezni a csillagokat, és miért teszem rá azokat a giccses sugarakat. Ezért hát azt gondolom, ez a jelenség is magyarázatra szorul. A csillagok színessége valós! Tulajdonképpen a csillagok azok, melyek a legbiztosabb támpontot adják egy fotó helyes színegyensúlyának meghatározására. Ha pedig elegendő fényt gyűjtünk össze a fotónkhoz, ezek a színek szépen és viszonylag pontosan meghatározhatóak. A színnek ugyanis közvetlen összefüggése van a csillag hőmérsékletével. Leegyszerűsítve: minél melegebb egy test, annál rövidebb hullámhosszú elektromágneses sugárzás formájában emittálja hőjét. Ez a jelenség már a 19. században is ismert volt, de a pontos leírása és a hőmérsékleti sugárzás problematikájának megoldása lehetetlen volt a hagyományos fizika eszközeivel. A megoldásra Max Planck jött rá 1900-ban közölt hipotézise alapján, mely hipotézis igaznak bizonyult, és mellesleg letette a kvantum fizika alapköveit. Tehát ha egy csillag “hideg”, akkor vörös lesz. Ahogy melegedik, a színe tolódik a spektrumon a narancs a sárga majd a kék felé. A csillagászok pedig pontosan katalogizálva és elérhető módon nyilván is tartják a csillagokat. Nagyon fényes csillagok esetén ezeket a színi különbségeket szabad szemmel is könnyedén fel lehet ismerni (Arcturus vs Vega, Betelgeuse vs Szíriusz).
    Ami a sugarakat illeti, azok sem a feldolgozás során kerülnek a képre, bár külföldön elfogadott, hogy utólag photosop-olnak a csillagokra tüskéket, de szerintem ez se nem etikus, se nem esztétikus. A tüskék a newton rendszerű távcsővel készült fotók sajátosságai. A tubusban elől, ahol a segédtükör található, általában 4 darab tükörtartó láb szeli át a fény útját. Az ezeken “megcsillanó” fény kelti a csillag 4 sugarát, melyet egyébként diffrakciós tüskéknek hívunk. Mivel ezek nem az égen vannak, akár el is lehetne távolítani őket, de mivel ennek a műveletnek az eredménye kétes, inkább az a szokás alakult ki, hogy minél esztétikusabban, a kompozíció részeként dolgozzuk ki őket. Ezek alakja egyébként árulkodik is távcsövünk állapotáról. Ha aszimmetrikusak vagy a csillagtól indulva szétnyílóak, az mind arról árulkodik, hogy a lábak nem megfelelően állnak, mely akár egyéb, leképezést rontó hibát is okozhat. Lencsés, vagy tartóláb nélküli katadioptrikus csöveknél nem keletkezik ilyen diffrakciós tüske (másmilyen lehet, de annak más az oka).
    A fénylő hidrogénen és színes csillagokon kívül azonban még sok minden más is van a képen, és legtöbbször ez a “más” az igazi fotótéma. Ez esetében sincs ez máshogy, hisz a főtéma a kép közepén látható kékes derengésű foltcsoport valamint az átlósan húzódó sötét sáv. Ezek az úgynevezett reflexiós ködök, melyek a környező csillagok fényét verik vissza, vagy éppen takarják ki. Az itt látható kékes foltok éppen azért kékek, mert kék színű, tehát nagyon forró csillagok világítják meg. Kinézetre nagyon hasonlítanak egyébként a Fiastyúk körüli ködösségekre. A sötét sáv pedig csillagközi por és gáz, melyet nem világít meg, és nem gerjeszt semmilyen csillag (legalábbis a felénk néző részét), és mely a galaxisunk evolúciója során csillagok szeleinek hatására, valamint ősi szupernóvák lökéshullámaitól, és azok maradványaiból alakulva hömpölyögnek keresztül a Tejúton. Az ilyen erőhatások általában újra és újra csomósodást idéznek elő ezekben az anyagfelhőkben, mely újabb és újabb csillagok és bolygók születéséhez vezet. Meglepő, de a sötét por mögött megbújva gyakran úgynevezett Herbig-Haro objektumokat is lehet látni (bár az én felbontásom ehhez már kezd kevés lenni), amely a csillagkeletkezés egyértelmű és látványos jele. Az ilyen objektumoknál éppen azt lehet elcsípni, ahogy a protocsillagba hulló anyag a csillag pólusain keresztül jet formájában kilövell, majd a csillagközi porba ütközve felizzik. Hasonló objektumokat lehet megfigyelni egyébként az M78-as reflexiós köd sötét porsávjaiban is. Továbbá számos izgalmas, böngészésre és kutatásra érdemes részlet található a képen, pl a V1515 Cyg csillag, melyen teljesen egyértelműen kivehető a csillag körül formálódó por buborék, melyből vélhetően a bolygórendszerét alakítja ki. De nem csak ezen, hanem szinte bármilyen képen, melyet az ég felé fordított távcsővel készítünk, érdemes bogarászni, hisz meglepő, de a könyvekben olvasott, vagy a tévében látott megfoghatatlan, felfoghatatlanul távolinak tűnő misztikus jelenségeket hozzák karnyújtásnyi távolságba.

    Távcső: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mechanika: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Vezetés: Lacerta MGen autoguider
    Kamera: Canon EOS 600D
    Exposure: 141*5 min on ISO 800
    Készítés ideje: from 2017.06.23 to 2017.07.18
    Készítés helye: Ágasvár, Mezőfalva, Medvida (Hr), Velika Popina (Hr)

  • Messier 106 és barátai

    A Messier 106 (M106) (balra) spirális szerkezetű galaxis a Vadász ebek csillagképben, mely egész évben megfigyelhető a Nagy Göncöl csillagkép rúdja alatt. Tőle jobbra található az NGC4217 számú galaxis, mely látszólag az M106 szomszédságában van, de valójában a két objektum egymástól nagyjából 40 millió fényévre helyezkedik el az űr sötétjében. Míg az M106 tőlünk 25 millió fényévre található, az NGC4217 esetében ez 60 millió fényév. 

    Fotóm 2017.07.07-án megjelent a NASA APOD oldalán.

    Távcső: 200/800 SkyWatcher NewtonMechanika: SkyWatcher NEQ6 pro upgradedVezetés: Lacerta MGen autoguiderKamera: Canon EOS 600DExpó: 204*5 min on ISO 800 Készítés ideje: from 2017.01.21 to 2017.04.01Helyszín: Tardos, Zselic, Mezőfalva
  • Messier 15 – Gömbhalmaz a Pegazusban

    A képen a Messier 15-ös (M15) gömbhalmaz és az integrált fluxus köd fodrai láthatóak. Ezek az objektum típusok talán a legtitokzatosabbak az összes közül. A gömbhalmazok viszonylag gyakoriak az Univerzumban, mégis az eredetük és a szerepük a galaktikus evolúcióban még mindig nem teljesen ismertek. Az integrált fluxus köd létezése viszonylag új felfedezés. Ezek a kísérteties halvány por és gáz foszlányok a galaktikus sík fölött “lebegnek” és a Tejút integrált fényét verik vissza (innen az elnevezés). Az M15 az egyik ismert legöregebb és legsűrűbb gömbhalmaz a Tejútban. 33 600 fényévre tőlünk, a Pegazus csillagképben rója útját a galaxis síkja fölött, mely a területen a fluxus köd is viszonylag sűrű, így ez a látómező szép keresztmetszetet ad galaxisunk négyléptékű szerkezetéről. Három szint, három különböző objektum típussal: Előtér csillagok, fluxus köd és az Öreg titokzatos ékkő a Tejút “fölött”.

    Scope: 200/800 SkyWatcher NewtonMount: SkyWatcher NEQ6 pro upgradedGuiding: Lacerta MGen autoguiderCamera: Canon EOS 600DExposure: 202*5 min on ISO 800 Date: from 2016.06.01 to 2016.08.31Location: Zselic
  • Messier 78 a reflexiós ködök királynője

    A Messier 78 minden bizonnyal a legszebb mély-ég objektumok egyike. Méltán érdemli ki a reflexiós ködök királynője címet. A képen fiatal csillagok halmazait, és örvényló csillagközi port látunk, melyet a csillagok gravitációja és sugárzása egyaránt formál. Az ég ezen területén kiválóan látszik a csillagkeletkezés kettős mivolta, ahogy hatalmasa tömegeben könyörtelenül rángatja, szaggatja a csillagközi anyagot, mely Tóth Krisztián hasonlatával élve olyan, mintha ősi démonok harcolnának, pedig tulajdonképpen új csillagok, bolygórendszerek, új élet születik.

    A kép 7 éjszakán át, 3 különböző országrészen, 189 expo átlagolásával készült.

    Scope: 200/800 SkyWatcher NewtonMount: SkyWatcher NEQ6 pro upgradedGuiding: Lacerta MGen autoguiderCamera: Canon EOS 600DExposure: 189*5 min on ISO 800 Date: from 2016.10.30 to 2017.12.31Location: Kékes-tető, Ágasvár, Mezőfalva, Zselic
  • IC 417 Emissziók az Aurigában

    IC417 és az NGC1931 nyílt halmazok emissziós ködökkel körül ölelve az Auriga csillagképben. Az északi féltekén az Auriga egy jellegzetes téli csillagkép. Mivel a Tejút sávja éppen keresztül halad rajta, számos nyílt halmazt és csillagközi anyag felhőt láthatunk ezen a területen. Ezek közül egy kisebb részt ábrázol ez a Hidrogén alfa és RGB kompozit fotó.

    Scope: 200/800 SkyWatcher NewtonMount: SkyWatcher NEQ6 pro upgradedGuiding: Lacerta MGen autoguiderCamera: Canon EOS 600DExposure: 135*5 min on ISO 800 + 26*15 min H-alpha 12 nm (Astronomic)Date: from 2016.10.30-2017.01.21Location: Kékes-tető, Ágasvár, Tardos
  • NGC7331 és a Stephan’s Quintett

    Az NGC7331 és a Stefan’s Quintett a Pegazus csillagképben található galaxisok. Ha kicsit mélyebben betekintünk az égboltunk ezen részébe, nem csak ezt a néhány nagyobb galaxist találjuk, hanem csillagvárosok tucatjai mutatják meg magukat, egészen halvány és rendkívül távoliak is. Akár milliárd fényév távolságból is felderenghet egy egy fényesebb galaxis a Tejutat körülvevő nagy magasságú cirruszok fátylán át.

    A kép jobb oldalán látható spirál galaxis az NGC7331.

    A bal alsó sarokban látható kompakt galaxis formáció a Stefan’s Quintett, melyből csak négy galaxis az, melyek valóban egymással kölcsönhatnak, az ötödik tag valójában jóval távolabb helyezkedik el.

    Fotóm 2016.12.03-án megjelent a NASA APOD oldalán.

    Távcső: 200/800 SkyWatcher Newton
    Mechanika: SkyWatcher NEQ6 pro upgraded
    Vezetés: Lacerta MGen autoguider
    Kamera: Canon EOS 600D
    Expo: 142*5 min on ISO 800
    Készítés ideje: 2016.10.01-2016.10.31
    Hely: Mezőfalva, Csonkatorony, Ágasvár
  • Messier 52 és a Buborék köd

    Ha ősz, akkor Kassziopeia, és mivel még mindig a Tejút sávjában vagyunk, így nyílt halmaz és vörös köd a menü. A képen a Messier 52 nyílt halmaz és az NGC7635 Buborék köd látható. Noha a látszólagos távolságuk mindössze fél fok, a valóságban jóval messzebb vannak egymástól. A Buborék köd, melyet egy, a közepén található szuperóriás csillag intenzív csillagszele fúj fel, és késztet sugárzásra (innen a vörös szín 656,2 nm hullámhosszon) körülbelül 7000 fényévre található, addig a nyílt halmaz távolságát 3-7 ezer fényévre teszik. (A nagy bizonytalanság abból fakad, hogy a Tejút porának fényelnyelése megnehezíti a pontos mérést/becslést.) A Buborék köd felfúvódása jelenleg is tart, az alatt az egy hét alatt, míg a nyers képeket készítettem, kb 1,1 milliárd kilométerrel nőtt az átmérője.

    123*5 perc ISO800
    200/800 Newton karbon asztrográf
    Canon EOS 600D átalakított gép
    EQ6 goto mechanika bordás-szíjjal
    Lacerta Mgen autogudiderrel vezetve
    Mátra Zselic, 2016.09.01

  • Perseus Ikerhalmaz NGC884-869

    Perseus ikerhalmaz (NGC884-869). A Perseus csillagkép emblematikus nyílt halmazai 7500 fényévre alakultak ki tőlünk, de 38-39 km/másodperc sebességgel közelednek. A viszonylag fiatal halmazok (12-13 millió év) összesen, kb 6500 naptömegnyi anyagot tartalmaznak. Megunhatatlan fotótéma az északi féltekén ősszel. Egy kellemes hangulatú későnyári éjjel élményfotózásának eredménye a kép.

    44*5 perc ISO800
    200/800 Newton karbon asztrográf
    Canon EOS 600D átalakított gép
    EQ6 goto mechanika bordás-szíjjal
    Lacerta Mgen autogudiderrel vezetve
    Tardos, 2016.09.02